Köszönöm a szüleimnek, nekem volt gyerekszobám

43 éves vagyok és nagyon sok mindent átéltem már ez idő alatt. Nyugodtan mondtam, hogy dupla vagy tripla annyi információ ért, pozitív és negatív egyaránt, mint ami egy normális kerékvágásba működő ember életébe belefér, hozzátéve azt, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez pozitívum.
Én azt vallom, hogy a lassan járj tovább élsz, vagy a ne menjünk el gyorsan az értékek mellett, ne habzsoljuk az életet, ne égessük két végén a gyertyát mondások mind-mind igazak, ám mégis azt gondolom, hogy arról az energiáról, ami egy embert hajt, senki nem tehet. Viszont hogy ez az energia jó irányba tereljen minket, nagyon sok mindenre szükség van, főleg a kezdtek kezdetén. Ebben a blogomban kicsit magamról és a családomról fogok írni, és azokról a fantasztikus emberekről, akik nélkül egyébként nem jutottam volna idáig.

Manapság is gyakran találkozom olyan emberekkel, akár a közvetlen környezetemben is, akik nem tudják, hogy valójában ki vagyok én, ki is az a Pintér Tibor. Hozzá kell tennem, nem mindig az a fontos, hogy mi kik vagyunk, hanem az, hogy a szűk környezetünk és szeretteink, hogy értékelnek bennünket. Mi mennyire tudjuk szeretni őket.

Mélységesen bánt az, hogy nagyon gyakran – az esetek többségében – nem a valódi értékeink alapján ítélnek meg minket és engem sem. Mindennap megszólítanak azzal, hogy: “ahh láttam az Édes Élet realityben, nagyon tetszett a műsorban!” Gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy: “Tibor, maga nagyon jól mond verset, miért nem szerepel többet? Erre csak annyit tudok válaszolni: mutassanak egy fórumot, ahol ezt megtehetem, és érdemi közönsége van a versmondásnak. Ha van ilyen, nagyon szívesen megmutatom ezt az értékemet is. Amit talán kevesen ismernek és tudnak rólam, hogy több száz verset ismerek és mondok fel kívülről, köszönhetem ezt annak a gyerekszobának, ahol volt szerencsém felnőni.

Nagyon nehezen értem a mai világban, hogy miért kell magyarázni a bizonyítványunkat. Miért aposztrofálnak engem sokan egy szőke lobogó hajú fiúként, aki a lovon száguldozik?
Holott rengeteg más érték alapján is meg lehetne ítélni, nemcsak engem, azt gondolom mindenkit.

Hogy megértsetek, el kell mesélnem pár dolgot, hogy jutottam el a Nemzeti Lovas Színházig, és a vezető pozícióig, hogy lettem Pintér Tibor színművész, és mi az, amit a szüleimnek hála magammal hozhattam.

Édesapám, akit szintén Pintér Tibornak hívtak a Váci Mihály Irodalmi Színpad vezetőjeként Veszprémben, azzal foglalkozott, hogy a versmondás utolsó mohikánjaként átadja a fiataloknak ezt a csodálatos műfajt, magán az előadóművészeten belül a versmondást. Az egész megyében rengeteg műsorral örvendeztette meg közönségét, sokszor a veszprémi színészeket leköröző színvonalon. Így fordulhatott elő, hogy gyakran hívták édesapámat és amatőr versmondóit segítségül egy-egy produkcióra.

Édesanyám a veszprémi Bakony Művek óriás cég művelődési központjának szervezőjeként dolgozott, a feladata az volt, hogy minden héten meghívjon valaki hírességet. Így találkozhattam, már ifjú koromban olyan csodálatos művészekkel, mint Simándy József operaénekes, Hofi Géza, Gálvölgyi János, Sinkovits Imre, Szabó Gyula, Törőcsik Mari és még folytathatnám a sort. Mind olyan emberek, akik igazán magas szintű színművészek, művészek és énekesek. Én ilyen embereken nőttem fel.

Én magam zeneművészeti általános iskolába jártam, ahol 8 évig tanultam hegedülni, talán ennek köszönhetem a kiváló hallásom és azt, hogy ilyen pontosan ismerem a kottát. Hegedűn játszani az egyik legnehezebb feladat, kifinomult érzékekre van szükség ahhoz, hogy valaki elsajátíthassa e hangszeren történő játék tökéletes művelését.
Az általános iskolát követően állategészségügyi technikumot végeztem, ahol állategészségügyet, takarmányozást valamint mezőgazdaságot tanultam, majd rögtön a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytattam tanulmányaimat, ahol Szinetár Miklós osztályában sajátíthattam el a szakma rejtelmeit. Talán e két szakma szoros összefonódásaként jöhetett létre a lovas színház, ami minden olyan elemet és tudást magába foglal, amihez úgy érzem, hogy értek, és amit szívesen csinálok, sőt még papírom is van róla.

A mai világban erre azonban már vajmi kevés szükség van. Sajnos felmerül bennem a kérdés, hogy azok a magukat színésznek nevező ifjú sorozat sztárok, akik jelen vannak a médiában és a televíziók főműsoridőben sugározzák adásaikat, elolvastak-e akár egy könyvet is, sőt megkockáztatom azt is, ismerik-e a magyar himnuszt kívülről.
Gyakorta találkozom azzal a kérdéssel, amit a nézőközönségem szegez felém, hogy szívesen énekelem-e a magyar Himnuszt, hiszen több művésztársamnak nehézséget okozott már a dal.
A legnagyobb boldogsággal felelem: amikor akarják, álmomból felébresztve, mindenféle zenei kíséret nélkül, nagyon szívesen elénekelem.

Hogy létezhet egy magyar fiatal a nemzeti Himnusz tudása nélkül és legalább 30 híres magyar költő verstudása nélkül?! Mélységesen nem értek egyet az iskolák művészeti képzéseivel – természetesen az e tudás átadására szakosodott iskolák kivételt képeznek ez alól, hiszen vannak nagyon színvonalas művészeti iskolák is Magyarországon – azonban sajnos nem ez a jellemző.  Az ének – és irodalom órákon nem az évszámok ismerete lenne az elsődleges átadandó tudás, sokkal fontosabb volna a gyerekeket és fiatalokat a zene szeretetére, és különösen a versek iránti szeretetre tanítani. A legtöbb fiatal manapság a versekre csak kötelezően megtanulandó plusz feladatként tekint.

A legfontosabb, amit a szüleimtől megtanultam és magammal hoztam a gyerekszobámból az azonban nem IQ, hanem az úgynevezett EQ, ami az érzelmi intelligenciát jelenti. Nagyon ritkán esik szó erről a készségünkről, pedig mindannyiunkban ott lakozik kérdés mennyire fejlett. Egy embernek mindkettőre nagy szüksége van ahhoz, hogy teljes és tartalmas életet élhessen. A versekkel, a költészettel, a minőségi muzsikával – értem ezalatt az operettet, operát – a balettművészettel, a minőségi színházlátogatással mind-mind hozzájárulunk ahhoz, hogy gyermekeink (és saját) EQ szintje fejlődjön, sokkal minőségibbé téve egy társadalmat, egy kultúrát és akár egy országot is.

Talán ezért lettem színész, hogy hozzájárulhassak ehhez a fejlődéshez és adjak valamit az embereknek.

Köszönhetem ezt édesapámnak, aki, amikor valami értéktelen műsor ment a Tv-ben azonnal elkapcsoltatta velem, mikor azonban Markó Iván világhírű balett művész táncolt, vagy egy minőségi énekes dalolt, – ilyen volt például Béres Ferenc, vagy akár a világ élmezőnyéből Luciano Pavarotti – kötelezővé tette, hogy végig nézzem a közvetítését. Ilyen volt az én édesapám.

Amikor lemezt hallgattunk édesapámmal, a Jézus Krisztus szupersztár szólt, legrosszabb esetben Sasvári Sándorral, jobb esetben pedig egy-egy operaénekessel.

Ezen kívül minden sportra beírattak, ebből adódik az, hogy egész jól teniszezem, síelek, snowboardozok, wakeboardozom, habár a vízisportokat már magamtól vettem fel.

Édesapám ültetett először lóra 6 éves koromban a Balaton parton Almádiban a Kerekes csárdában. Egy ott eltöltött ebéd alkalmával elszöktem, majd azt hazudtam a szomszédos lovász fiúnak, hogy kitűnően lovagolok, majd a ló bevitt az erdőbe és ott megpecsételődött a sorsom. Ahogy visszatértem a csárdához, apám ahelyett, hogy leszidott volna megdicsért és azt mondta: Fiam jól tetted, hogy elkérted a lovat, még akkor is ha kicsit füllentettél. Úgy látszik tudta nagyon jól, mikor kell engedni az ilyen kis gyerekes csínyeket. Ő is érezte azt, amit én ma már biztosan tudok, hogy bennem van az az ősi genetika, ami a lovaglással kapcsolatban meggyőződésem, hogy vagy megbújik valakiben és szinte belénk van égetve vagy egyszerűen nem létezik.
Hálás vagyok amiért olyan szakemberek keze alatt tanulhattam a lovaglás művészetét és mesterségét, mint Bőhm Géza, Veszprém megye akkori legjobb lovas oktatója, aki még az igazi militáns katonai lovas oktatásban hitt. Az országot járva számos díjugrató és militari versenyen indultam, majd az ifjúsági  díjugrató megyei és területi bajnok címet is megszereztem. A lovaglásban ezért komoly sport múlttal rendelkezem.

Jelenleg Nemzeti Lovas Színházban Dallos Gyula mesterdzővel dolgozom minden héten, illetve a spanyol lovaglás rejtelmeit az Epona Spanyol Lovasiskolában Borsó Béláktól sajátítjuk el.

35 év kemény munkája szükségeltett ahhoz, hogy a Nemzeti Lovas Színházban ilyen minőségi lovaglást láthassanak a nézők. Ennek ellenére még mindig azt gondolom, hogy nem tudok, csak szeretek lovagolni, de nagyon törekszem arra, hogy a legjobb lovasok közé tartozzak és nem csak én, hanem a csapatom is. Nagyon jó helyen állunk e tekintetben, köszönhetően a csapat és jómagam elszántságának és természetesen Dallos Gyulának, aki feltétlen mentorunk és tanácsadónk ebben.

Aki esetleg megkérdőjelezné Pintér Tibor lovas tudását, annak csak azt üzenném, hogy fáradjon ide hozzánk, szeretettel várom a Kincsem parkba, felülhet bármelyik lovamra és megmutathatja tehetségét, hogy kell ezt valóban csinálni. Aki nálam, vagy jó pár kiváló lovas színészemnél ezt a sportot nem űzi jobban, annak megköszönöm a munkáját és még talán le is tolom egy picit, hogy rabolta az időmet. Aki viszont bizonyítja rátermettségét, azzal hosszabb távon is érdemes lehet beszélgetni a lovas színházi jövőjéről. Mint mondtam, szeretettel várok minden kételkedőt.

Ezeknek az embereknek és legfőképp a szüleinek köszönhetem azt, hogy minőségi gyerekszobám volt.

Verseken és magasrendű művészeten felnőve a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Szinetár Miklós vett fel osztályába. Láthatta tekintetemben és érezhette a lelkem legmélyén megbúvó fiút, aki vidékről felköltözött Budapestre, genetikájában és művészetében mégis valami igazán értékeset bújtató ifjú. Az első évben nyugodtan kirúghatott volna! Borzasztó rossz technikai felkészültséggel rendelkeztem. Lám – Lám Szinetár bízott bennem, így a negyedik évre már tökéletes felkészültséggel végeztem el az egyetemetMondván utolsókból lesznek az elsők. Így is volt, hiszen a legjobbak között végezhettem, mint például Ulmann Mónika, Homonnay Zsolt, Fonyó Barbara, Koós Réka és hasonló mára nagyhírű színészekké vált fiatalokkal együtt vágtunk bele ebbe a csodálatos szakmába.

Ezeket a színészkollégáimat zömmel már rendeztem is, hiszen Koós Réka az Edda musicalben, Buch Tibor pedig már legalább 3 vagy 4 darabomban is szerepelt. Homonnay Zsolttal pedig most kacérkodom egy új különleges produkció kapcsán.

Tudom, hogy megy az idő és minden változik, vannak azonban olyan klasszikus értékek, ilyen például a versmondás is, mely egy színész számára elengedhetetlen tréning. Legalább annyira alapvető készségnek kellene lennie, egy művész életében, mint a futás egy élsportolónak. Ezekre a klasszikus alapokra lehet csak igazán erős és hatalmas várat építeni, hiszen eme értékek ápolása nélkül, nincs továbblépés sem.

Boldogsággal tölt el, hogy ilyen családom van, én ugyanezeket az értékeket igyekszem átadni a saját gyermekeimnek is, a kislányomnak, Pintér Jankának és kisfiamnak, Pintér Máténak. Mindig beszélgetünk versekről, művészetről és szinte bármiről, amiből minőségi gondolatok születhetnek.


Tudom, hogy az oktatásban nem ezek az értékek az irányadók, persze ez nem feltétlenül az iskola, vagy a pedagógus hibája, vagy hiányossága. Sajnos a magyar oktatási rendszer sem engedi, hogy a valóban fontos és értékes dolgok előtérbe kerüljenek. Ez azonban csak egy plusz okot ad arra, hogy mindezt otthon adhassuk át gyermekeinknek.

Vannak természetesen kitűnő iskolák, de sok negatív tapasztalattal is találkoztam már. Hadd emeljek ki ezek közül is egyet.

5 évvel ezelőtt A padlás című musicalt játszottuk. Az aznapi előadásra rengeteg gyerek érkezett a környező iskolákból csörgő-zörgő papírzacskókkal és chipsszel felszerelkezve, mintha színházi előadás helyett az osztálykirándulásra készültek volna. Az előadás közben azonban egy ponton már annyira zavaró volt a gyerekek ropogtatása, hogy egy monológomba beépítve kivettem az egyik iskolás kezéből a zacskót, s mondtam neki, majd az előadás végén visszakapja. Természetesen nagy volt a meglepődés, a tapsrend végén azonban visszaadtam a kisgyereknek a chipszet és azt mondtam: Kedves gyerekek! Tegye fel az a kezét, aki a templomban szokott enni, természetesen senki nem emelte magasba a kezét. Majd azt mondtam: Akkor tanuljatok meg valamit ma, ha eddig még nem volt alkalmatok erre; a színház a művészetek temploma! A színészet és színművészet előtt tisztelegtek azzal, hogy kibírjátok ezt a másfél órát evés, ivás és minden egyéb nélkül.
Majd rá egy hónapra egy felháborodott levél érkezett az iskola igazgatónőjétől, melyben felszólított a bocsánatkérésre, s még azt is hozzá tette, ha nem teszem meg a helyi lapban fogom viszont látni a történteket. Válasz üzenetemben csak annyi állt, én kérem, hogy írják le a történteket, hiszen ez az eset nem rólunk állít ki szegénységi bizonyítványt, hanem egy oktatási intézményről, annak vezetőjéről és oktatóiról!

Hát ilyen vagyok én, így nevelek és ez az, amiben hiszek. Azt gondolom egy művésznek a magánéletben és a színész világban is az a fontos, hogy neveljen és értékeket állítson elő. Két énű ember vagyok, természetesen szükség van egy a celeb valóságban is aktívan részt vevő Pintér Tiborra is, például az Édes Élet realityben és egyéb más helyeken. Azonban ekkor is azt tartom szem előtt, hogy a valódi arcomat, a valódi énemet láthassák a nézők. Sajnos nincs más lehetőségünk, az effajta szereplésre, nincsenek kulturális műsorok a televízióban, nincs olyan valódi értékekkel rendelkező és azt közvetíteni kívánó műsor, ahol színészek, énekesek, megmutathatják magukat, ha van is ilyen elenyésző nézettségi adatokat produkál.

Én azt az utat választottam, hogy mindenáron megmutathassam magam, ahogy a költő fogalmaz: látva lássanak, s ebből a legjobbat igyekszem kihozni. Bepillantást engedek ezáltal abba, hogy milyen fantasztikus gyerekszobám volt és milyen valódi értékeket képvisel Pintér Tibor.

 

Pintér Tibor

Pintér Tibor musical és operett színész, énekes a Sziget Színház és a Nemzeti Lovas Színház igazgatója, rendező, producer, 2 gyermek édesapja.

No Comments Yet

Comments are closed

Impresszum

Tulajdonos: Németh Mónika, Konecsny Ágoston Pál
Az oldal üzemeltetője: GV Média | Egyéni vállalkozás
Adó.sz: 67916744-2-28
Nyilvántartási szám: 50945638
Nyilvántartási szám: NAIH-109471/2016
ÁSZF | Adatvédelmi nyilatkozat

A bankkártyás fizetés biztonságát az SSL védelem garantálja. Biztonságos fizetési felületet.

Fizetés

Weboldalunk SSL tanúsítvánnyal rendelkezik.

A bankkártya adataidat soha nem ismerjük meg és mi nem tároljuk. A fizetésért egy PayPal tulajdonában álló cég felel, a Braintree. Így biztos lehetsz benne, hogy minden adatod biztonságban marad, hiszen a PayPal neve garancia. Az SSL vagy a teljes nevén a Secure Socket Layer egy olyan protokoll, amely a webböngészés alatt biztosítja a biztonságos kommunikációt a kliens (a honlap látogatójának a böngészője) és a szerver (a honlapot kiszolgáló tárhely) között.

Ügyfélszolgálat

Amennyiben kérdése van, kérjük, keresse fel ügyfélszolgálatunk.

Telefonon
Hétfőtől - Péntekig: 08:00 - 20:00
Szombaton: 09:00 - 14:00

Németh Mónika | +36 30 422 9550

A kiszállításokért a Magyar Posta Zrt. - MPL Futárszolgálat a felelős.
A csomagok nyomonkövetése itt érhető el a rendszer által kiküldött azonosítóval.

Ügyfélszolgálati e-mail: info@globalisvilag.com
Rendeléssel kapcsolatos ügyintézés: rendeles@globalisvilag.com
Médiaajánlat: sales@globalisvilag.com